Felpumpáltam a kerekeket,mert nehogymá’ a felnin tekerjek, kicseréltem a nyerget apuéra(kicsi a váz, és apuci nyeregcsöve hosszabb), előtúrtam valahonnan egy villogót, és elindultam a vonathoz. Az állomáson készítettem pár képet a bellabravás-sáris túlélőcsomagról, felszálltam a vonatra, ahol később összefutottam Reketye Lacival és Marcival.

A fővárosban eltekertünk a Jászaira, ahol Kristóf és Zorg csatlakozott hozzánk. Kristóf egy kis magasugrás után defektet kapott, aztán megfoltozott, majd a pumpálásnál elcseszett egy belsőt, én közben megettem egy répát, és megosztottam egy grillázsos nemreklámozomagyorsétteremlánctermékét-fagyit Zorggal.

Ezek után kitekertünk a Margitszigetre, mert ugye a szigeten minden bringásnál van folt…Hát nem volt. Kristóf és én fél órán keresztül szólítgattuk az embereket, közben Zorg meghúzta a bringámon a féket, mert ugye annak fognia is kéne valamit…Foltkeresgélés közben megtudtam, hogy a rasztahajú futársrácok csak pótbelsőt hordanak magukkal, és azt sem 20as kerékre találták ki, találtam egy anyukavesztett síró kisfiút, otthagytam a keróssrácokat, és elindultam anyucivadászatra Matyival, aki egy reumás csiga gyorsaságával közlekedett. Tőle megtudtam ,hogy a gyaloglóversenyen hagyták el, ezért elindultunk a rendezők utasítása szerint a víztoronyhoz, ahol be tudták volna mondatni, hogy matyikeresiszüleit. Majdnem sikerült a dolog, de megláttam a családi egyenpólóban feszítő anyukát, és odaüvöltöttem neki,hogy héé, itt van a kisfiad.

Teljesítettem a küldetést, elindultam a romokhoz, ahol elvileg találkoztamvolna a többiekkel.A romokat nem, de a fiúkat megtaláltam a sziget másik felén, elmentünk a medencékhez, később a romokhoz, ahol már Csaszi is velünk tartott,vele megtárgyaltam a vadaskészítés titkait. Közben Kristófnak sikerült belsőt szereznie, így már ő is tudott ugrálni a többiekkel. Kettő körül észbe kaptunk, el kéne indulni a Cmre, de jött egy kis probléma: két bringás is van, hogyan jussunk el a Tabánba, mert ugye a biciklit nem lehet feltenni a buszra. Jött az ötlet, kövessék a bringásokat, aztán majd csak lesz valahogy…Sikerült a dolog, Alex és én bringával 20 perccel hamarabb odaértünk a találkozó helyszínére, mint a buszozó fiúk. A helyszínen pár perc beszélgetés után el kellett indulni, ami egy kis bringatolást jelentett az Erzsébet.hídig, ott már lehetett tekerni is.Lassan, de biztosan haladtunk, megegyeztünk a „kerós” csatakiáltásban: SÜN! Az Alagútig nem történt semmi különös, a közepén az egykerósok elő-bringaemelést tartottak, valaki szappanbuborékokat fújt, aztán tekertünk tovább.A Városligetig simán el lehetett jutni, pár megállást kellett beiktatni néhány gyalogos,meg a seggét fájlaló egylerós miatt.A Ligetben sáriféle biokajaevés,kerótoronyépítés és szappanbuborékfújás után a bringaemelésvolt, nem kockáztattam, hogy valaki fejére ejtem a biciklit, inkább maradtam a fotózásnál.Egykerós barátaink nem tudták kihagyni a magánszámot, a kétkerekűs tömegprogram után saját monocikli-emelést tartottak. Ezután elindultunk visszafelé, de még megálltak egylépcsőnél, ahol volt, aki ugrált, más a piruettet gyakorolta. Eltekertem a Városligetből a Kolosy térig, nagyonnagyon büszke voltam magamra, hogy megúsztam mentő-kórház nélkül az utat, majd beszállamt apu autójába, ahol rajtam kívül már hárman ültek, szóval a helykihasználás is megvolt, nem eregettünk fölöslegesen szén-dioxidot a légkörbe.

Hazaértem, bedobtam egy kakaót meg egy zuhanyt, és elmentem alukálni.

Véééége:D

 

 

 

elkövető:sári

 

 

ui:majdvalamikor képek jönnek, várd ki a végét!